Szeptember 29. Hétfő

Az előző részhez, kaptam egy olyan pipát, hogy "inkább hanyagoljam", nos megszeretném kérni ezt az illetőt, hogy írja meg miért, előre is köszönöm.

Ui.: Remélem tetszik az új rész :)
Ui2.: Kritikát olvashattok a blogról itt 

puszi: Mandarin^^

   A múlt héten kiolvastam az SZJG-t és... IMÁDOOOOM!!! Alig várom, hogy elolvashassam Laura többi könyvét is, amik már megjelentek, de még nem jutott rá időm, hogy megvegyem őket.
   A suliban nem sok történt, az órák uncsik voltak, ment a hülyülés 1000-rel és a fiúk húzták a tanárok agyát. Hogy példát is írjak, csütörtöki fizika óra:
   A helyzet: Székelyné Júlia tanárnő (röviden csak Julinak nevezzük vagy Fizika Néninek) nagyban rajzol a táblára. Az osztály hangoskodik, mint mindig.
 - Az milyen betű? - kérdezte Benő nagyokat csapkodva a levegőbe, ami szerintem jelentkezés akart lenni, de mindegy.
 - Melyik betű? Ez? - mutatott a táblára Fizika Néni. - Ez egy I.
 - Egy pí? - kérdezi értetlenül Benő. - Ááá! Már látom!
 - Nem pí, hanem I! Egy nagy I betű! - akadt ki egy kicsit Juli.
 - Értem én tanárnő, hogy az egy pí! - bólogatott egyetértően.
 - Mondom egy I! I, mint áramerősség! - fakadt ki a tanár.
 - Öö... Tanárnő? - kérdezte értetlenül a fejét vakarva Gellért. - Az nem I, mint Ilona akart lenni?
   Itt már nálam is elpattant a cérna és háromszor is fejbe vágtam magam.
 - Gellért! - szóltam, oda neki, mire hátrafordult. - Ne próbáld megérteni!
 - Mi? Miért? Te érted? - nézett rám furcsán.
   Elröhögtem magam és mellettem Ádám is a fejét fogta. Igen, ember, értem! I, mint áramerősség jele!
   Húha, elég sötét osztálytársaim vannak, de legalább jó fejek.
   Ma ofőn Nemes kissé kiakadt, hogy most pénteken lesz a gólyabál nekünk meg még sehogy sem áll a műsorunk. Nem vagyunk egy szorgalmas banda ez tény, de erre számítani lehetett.
   Szóval először kiválasztottuk, hogy ki mit fog eljátszani. Elég hangosak lehettünk, mert a szomszéd teremből átjött Török megnézni, hogy van-e bent nálunk tanár. Onnantól kezdve Nemes kicsit többet szólt ránk.
   A felosztás a következő volt:
Gellért: Első énekes és róka
Ádám: Második énekes és róka
Balázs: Nagyapó
Zoli: Nagyapó ölében a gyerek
Benő: A végén az animált róka
Vivien és én: táncosok
Sajnos Krisznek és Bobesznak nem jutott túl nagy szerep. Nekik plüssállatokat kell beszerezniük és azokat felmutatni és melléjük egy táblát amire rá van írva, hogy milyen hangot adnak ki. De azt mondták nem bánják, mert legalább nem kell hülye jelmezbe bújniuk. Hát meg tudom érteni őket. Kíváncsi leszek Ádám és Gellért, hogy fognak kinézni rókajelmezben. "gonosz vigyor"
  Utolsó óra után a szekrényembe pakoltam a fölös tankönyveket, úgy értem amikből nem volt se házi se tanulnivaló. Amint becsuktam az ajtót egy enyhe szívinfarktust kaptam, mert mögötte Vivien állt.
 - Ha már kénytelenek vagyunk ugyan azt a szánalmas táncot táncolni, - nézegette unottan a körmeit. - akkor örülnék, ha legalább hasonlítana a kettőnk mozgása. A te lomhád és az én kecsességem. - villantott rám egy győzedelmes mosolyt. Hah! Ha azt hisz ez elég ahhoz, hogy lekicsinyítsen akkor nagyot téved. Bár abban igaza van, hogy nem tudok táncolni. De ezt honnan tudja?
 - Rendben "Ms. Tökély", hol akarsz próbálni? - gúnyolódtam.
 - 4-re gyere át hozzám. - hátradobja egyik platinaszőke tincsét és nagy csípőmozgással elmegy mellettem.
 - Azt se tudom hol laksz! - szóluk utána. Erre megáll és fáradtan sóhajt. Előkotor egy tollat a pink táskájából és a tenyeremet maga felé fordítva ráírja a címét. - Hát, ööö... kösz. De ha egy papírra írod fel az is elég lett volna.

   Nem volt nehéz megtalálni Vivienék házát. Egy óriási kertes ház, aminek biztos van vagy 4 emelet. Becsöngettem és egy magas, szőke hajú, kék szemű nagyon szép asszony nyitott ajtót.
 - Csókolom. Brigi vagyok, Vivienhez jöttem. - mutatkoztam be illedelmesen.
 - Szia! - mosolygott kedvesen. - Én Vivien anyukája vagyok. Nem is mondta, hogy vendéget vár.
 - Lehet, hogy megfeledkezett rólam. - teszem az ártatlant, pedig belül egy feledékeny, hülye, szőke plázacicának gondolom.
 - Gyere be. - belülről nézve a házukat még nagyobb mint kívülről, de azt meg kell hagynom, hogy nagyon ízlésesen van berendezve. A bútorok modernek és színesek, teljesen passzolnak a fehér falhoz és padlóhoz. Vivien anyukája a konyhába kísér. - Kérsz valamit inni?
 - Egy pohár víz jól esne, köszönöm.
   Leteszi elém a poharat és mondta, hogy csak várjak itt, felmegy szólni Viviennek. Nagyot kortyoltam a vízből és körbenézek. A konyhában ellentétben a nappalival fekete bútorok vannak, de ugyanúgy fehér a fal és a kő.
   A következő pillanatban Vivien jelenik meg a konyha ajtajában trikóban, melegítőben és felkontyolt hajjal. Szúrósan végignéz majd megkérdezte.
 - Ebbe akarsz táncolni?
 - Miért? Kényelmes! - egy farmert vettem fel és egy hosszú trikót a deszkás cipőmmel. Mi baja ezzel??

   Felmegyünk az emeletre. Jól tippeltem a 4 emelettel, mert ott volt Vivien szobája. A furcsa az volt, hogy egy fekete, piros "Belépni tilos!" matricával díszített ajtón kellett átmennünk, hogy feljussunk az emeletre. Viszont fent elakadt a lélegzetem! A falak fehérek és fekete festett indák futottak keresztbe-kasul rajta, néhol számomra ismeretlen bandák poszterei függöttek és az egész "szoba" hatalmas volt. A bútorok feketék, csak a dekorációk voltak fehérek. Nem is szoba ez, inkább egy szobává alakított emelt.
 - Ez a te szobád? - kérdezem.
 - Igen. Mi az, talán nem tetszik?
 - Nem, nem, csak... olyan sötét. Az ember azt gondolná, hogy neked csili-vili, pink, meg habos-babos cuccaid vannak. Ezek szerint tévedtem. - gondolkodtam el. Vivienre pillantottam, aki kikerekedett szemekkel nézett rám.
 - Tényleg ilyennek gondolsz?
 - Bocs, de igen. - vallom be kelletlenül.
 - Jhaj, - sóhajtott és ledobta magát az ágyára. - az előző sulimban is ezért utált mindenki. Miből gondoltam, hogy itt más lesz?
 - Hé, hé, hé! Nyugi! - leültem mellé az ágyra. Nagyon megsajnáltam, szegényt. Én se szerettem, ha nem fogadnak el olyannak, amilyen vagyok, csak szerintem ez nem ő. - Szerintem ez nem is te vagy. Mármint amit eddig csináltál. Ennél te százszorta jobb vagy szerintem. - meglöktem a vállammal mire egy halvány mosoly jelent meg az arcán. - És ha önmagadat adod sokkal szimpibb is leszel. - rákacsintottam és fölkeltem az ágyról. - Most viszont gyakoroljuk a táncot.
   Egészen este 7-ig gyakoroltuk, de teljesen megérte. Igaz van még mit csiszolni a táncon, de úgy nagyjából már megy. Ráadásul Viviennek egy teljesen más oldalát ismertem meg. Egy olyan oldalát, aki szeret szarkasztikusan beszélni, viccelődni és egyáltalán nem nyafog és kényeskedik. Sokkal szimpibb, mint volt.
   Na, jó most viszont megyek aludni, mert a tánc elszívta minden életerőmet.