Szeptember 10. Szerda

   Az elmúlt napokat egy szó jellemzi tökéletesen. Mégpedig az, hogy UNCSI!!! Csupa nagy betűvel! Hiába rajzoltam, gitároztam vagy deszkáztam, semmi sem volt elég izgalmas. Unatkoztam. Minden mennyiségben unatkoztam. De hála az égnek ma már történt valami izgi is.
   A reggel a szokásos ütemben telt. Felkeltem, megreggeliztem, felöltöztem és Bencével elindultunk a suliba. Miután leraktam a deszkámat visszamentem a termünkbe. Az ajtóban megtorpantam, majd újra ellenőriztem a terem számát. Minden stimmel. Akkor mégis mi a franc történt a itt?!
   A falak teli voltak mindenféle színű kézlenyomattal. Az osztály többi tagja meg ott állt kék, sárga, piros, zöld és egyéb színű kezekkel.
 - Ööö... Sziasztok! - köszöntem.
 - Ááá... Szia Brí! Jó, hogy jössz! - kiáltott Ádi.
   Elvette a táskámat és elkezdte pirosra és sárgára festeni a tenyereimet. Miután alaposan bekente odanyomta a falhoz, amin ott maradt a nyoma.

 - Ööö... Miért is csináljátok ezt? - kérdeztem zavarodottan.
 - Untuk a fehéret és gondoltuk feldobjuk egy kicsit. - vigyorgott.
 - Ahaaa... Akkor segítek! - bólintottam és a kezembe vettem egy ecsetet.
   Bekentem vele a bal tenyerem és odanyomtam a falhoz. Eleinte ment a szokásos ütem, hogy befested és rányomod. Aztán Bali összekente Krisz arcát, mire komoly háború keletkezett. Mindenki mindenki ellen volt. Én Ádámot és Gellértet támadtam, mivel mind a ketten egyszerre festékeztek össze. Nekem se kellett több összekentem mind a kettőjüket. Ádámnak az arcát, Gellértnek meg a haját. Nagyon menő lett lila taréjjal.
   Egész szünetben "festettünk" és jól szórakoztunk, aminek az igazgató vetett végett.
 - Fiatalok! - kiáltotta el magát, mire mindenki elhallgatott. - Megkérdezhetem, hogy mégis MI A FENE FOLYIK ITT?!
 - Hát izé... bocs diri bá, de már nagyon untuk a fehér falat ezért kifestettük... és kissé elfajultak a dolgok. - vázolta fel a helyzetet Bálint.
 - Bocsánat de, hogy mondtad? - kerekedett ki a diri szeme.
 - Azt mondta, hogy nagyon sajnálja, igazgató úr! - segítettem ki.
 - És mégis kitől kértetek engedélyt a festéshez?
 - Senkitől. - vágta rá Boboesz.
 - Fogd már be! - sziszegtem rá. Ha még egyszer olyat mer szólni amitől bajba kerülhetünk komolyan mondom leütöm!
 - Szóval senkitől? És belegondoltatok, hogy ez milyen következményekkel jár? - fonta karba a kezét.
 - Igazgató úr! Mint egy bölcs ember mondta: "Jobb bocsánatot kérni, mint engedélyt." (aki ismeri az Eragont az tudja mire gondolok :D szek.)
 - Még soha nem hallottam ezt. - ráncolta a szemöldökét.
 - Nézzen több filmet, uram. - válaszoltam.
   Hallgatott egy darabig, majd kijelentette:
 - A következő szünetben ezt még megbeszéljük! Most viszont mindenki mennyen órára! - tapsolt és kivonult a teremből.
   Az igazgatót a biosz tanár váltotta fel.
 - Jaj, gyerekek! Mégis, hogy néztek ki?! - sipákolt. - Azonnal vegyétek át a tornaruhátokat!
 - Itt a teremben vagy menjünk az öltözőbe? - kiabálta be Dávid. A fiúk mind egyetértően néztek rám. Csak szeretnék, hogy én itt öltözzek!
 - Nekem édes, mindegy, csak 20 percen belül, gyertek vissza tiszta ruhában és tiszta hajjal!
   Nem is kellett kétszer mondania, rögtön mindenki felugrott a helyéről és elindult az ajtó felé (kivéve Vivient, mert ő nem vett részt a festésben). Kivettem a szekrényemből a tornacuccom és lebaktattam vele a földszinten lévő öltözőbe. Átvettem a festékes ruhákat és kimostam a hajamból a neon zöld csíkot. Vizes fejjel mentem vissza termünkbe. Már mindenki ott volt. Leültem a helyemre és megpróbáltam figyelni az órára.
   Úgy csöngő előtt 10 perccel egy levelet kaptam Áditól.

 Most mi lesz?

 Jövője csak az élőknek van. (Eragon <3 szek.)

 Meg fogunk halni?!

 Hülye!

 Most mi van?

 Majd meglátjuk mi lesz, ha beszéltünk a dirivel. Idióta!

 Köszönöm, már mások is mondták.

 Nem vagy normális!

 Tudom!

 Örülök neki! Végre megvilágosodtál!

 Bezony!

 Jól van, hagyjál békén!

   Miután kicsöngettek az egész 9./ a levonult az igazgatóhoz. Az előszobában várnunk kellett egy kicsit, aztán egy nő kiszólt nekünk, hogy menjünk be. A fiúk félős nyápicként előre engedtek és csak utánam jöttek be. A nagy íróasztal előtt volt három szék. A középsőbe leültem én, baloldalra Ádi, jobb oldalra Gale.

 - Nos... Nagyon aranyos tőled, hogy egy fantasy filmből idézel, de csak úgy mellékesen megjegyzem, ez nem egy bölcstől származik.

 - Az egy dolog, hogy nem egy valós bölcstől származik, attól viszont még mindig egy nagyon bölcs gondolat, nem gondolja?

 - Mindegy! Szóval? Mit mertek bevállalni büntetés képen? Kifestitek a termet FEHÉRRE, bent maradtok egy hónapig büntetésen, vagy valamilyen ágban képviselitek az iskolát valamilyen versenyen, ami nem lehet rajz. Választhattok. 

   Összedugtuk a fejünket és egyhangú döntésre jutottunk.

 - A versenyt választjuk! - mondtam.

 - Ugye tudjátok, hogy ha szégyent hoztok az iskolára akkor ki is csaphatlak titeket? - próbált mindenféle képen kiszúrni velünk.

 - Állunk elébe! Szabja meg, hogy miben induljunk!

 - Sport!

 - És azon belül?

 - Azt ti dönthetitek el.

 - Rendben. Áll az alku! - kezet ráztunk aztán kivonultunk a folyosóra. Ott pacsiztunk egy nagyot, majd visszamentünk a termünkbe. El sem hiszem, hogy a diri belement abba, hogy mi válasszuk ki, hogy min indulunk. Még szép, hogy gördeszkázni és BMX-ezni fogunk!

   Az órák lassan vánszorogtak, a szünetek meg gyorsan elteltek.Amikor már majdnem elaludtan magyar órán, kaptam egy levelet. Gellért küldte.

 Van kedved szombaton eljönni a Vidámparkba? 

 Kik mennek?

 Ádám és én. 

 Vihetek valakit?

 Öhm... Persze!

 Király! 

   A szünetben megbeszéltük, hogy hol és mikor találkozunk. Hosszas alkudozás után arra jutottunk, hogy 11-kor a vidámpark előtt. Amikor megkérdezték, hogy kit viszek, csak annyit mondtam, hogy meglepi. Egyébként Bencét fogom vinni. Minden ilyen vidámparkos cuccra együtt megyünk, úgy hogy most is viszem magammal.

   Végül az uccsó óra is eltelt és hazamehettünk. Az út alatt mondtam Bencének, hogy szombatra ne tervezzen semmit, mert vidámparkba megyünk. 

 - Király! Mindenre fel fogunk ülni! - vigyorgott, mint a tejbe tök.

 - Még szép!

   Otthon megírtam gyorsan a házit, ami alig vett igénybe 2 órát, aztán elmentem a pályára deszkázni, majd újra haza és netezni. Egyszerre chateltem 8 gyerekkel! Mindenkinek most kellett rám írnia! Úgy 6 óra körül anyu jött szólni, hogy kész a vacsi, így mindenkitől elköszöntem és lementem a többiekhez. Elmeséltem a mai festékes sztorit, amin mindannyian jót nevettünk. Bence még félre is nyelt miatta. Vacsora után megfürödtem, hajat mostam és bedőltem az ágyba. Másodpercek alatt elnyomott az álom.