Szeptember 24. Szerda

Sziasztok! Három nagyon fontos dolog:

1. Cukorka nem nagyon segít a blogban így mostantól egyedül csinálom és a nevem Orange Mandarin, de csak a Mandarint fogom használni ;)

2. Mostantól minden szombaton lesz új rész (kivéve ha sok a tanulni való, vagy haegy jó könyvet olvasok)

 szünetekben 4 naponként.

3. Ritkulnak a kommentek, úgyhogy ha tetszik komizd, pipáld és kövesd a blogot. :)

xoxo: Mandarin

   Tegnap nem jutott időm az Örökké befejésére, így ma első számú célom elolvasni azt, holnapra úgyse kell sokat tanulni. Reggel egy nagyon, de nagyon egyszerű szettet vettem föl. Rózsaszín póló és Converse, fehér farmer és egy farmer kabát.

   A suliban nagyon semmi sem történt. Haladtunk az anyaggal, ami dög uncsi volt, kivéve akkor amikor a fiúk beszóltak a tanárnak.
   Matekot röpit írtunk és a mellettem lévő Ádám igencsak elsápadt amikor kikaptuk a lapokat. Gyorsan megcsináltam az enyémet, tök egyszerű volt, aztán lesúgtam neki az egészet. Óra után gyorsan elhagyta a termet. Azért egy kösz, vagy valami jól esett volna... Aha, csakhogy utána rendesen meg is lepett.
   5 perc múlva egy palacsintával a kezében jött vissza és lerakta elém. Én kikerekedett szemmel néztem rá és csodálkozva húztam ki a fülhallgatómat.
 - Ez meg mi? -kérdeztem.
 - Nálunk Budán ezt palacsintának nevezik. - mosolygott.
 - Azt tudom, hogy ez mi, de miért raktad elém? - ráncoltam a homlokom.
 - Hogy megköszönjem a segítségedet a dogánál. - most már vigyorgott.
 - Na, ne szórakozz! - hitetlenkedtem. - Egy kösz is elég lett volna!
 - Tudom! De ez nekem szimpibb volt. Na, de edd meg! Nem azért vettem, hogy nézegesd!
   Beleharaptam és... mmm mennyei volt! Ráadásul túrós, a kedvencem!
 - Várj! Hol vettél te palacsintát? - kérdeztem.
 - A büfében. - értetlenül nézett rám. - Miért?
 - Ne már! Még palacsintát is adnak abban a büfében? Ez hihetetlen! - röhögtem el magam. - És köszönöm!
 - Nincs mit! - mosolygott kedvesen.
   Rajzon vázákat kellett rajzolnunk, szerintem jól sikerültek, bár az árnyékolással nem voltam elégedett.

   Uccsó óra után (ez volt a rajz) behívtak minket az igazgatóhoz. Nem igaz! Még 1 hónapja sincs, hogy ebbe a suliba járok, de már egy csomószor jártam a diri irodájában! És valószínű még sokat is fogok...
   - Tessék itt vannak a versenyek. - csapott a mondanivalója közepébe. - Kerületi gördeszkaverseny, továbbjutás a megyeire, onnan pedig az országosra. Október 4-én aztán mindenki legyen ott egytől egyig. Aztán, - kivett egy lapot a nyomtatóból. - október 5-én ugyanott, ugyanakkor, ugyanolyan bicikli verseny.
 - Az BMX. - helyesbített Benő.
 - Az mindegy. - legyintett és szigorúan nézett végig rajtunk. - Aztán ne hozzatok szégyent az iskolára.
   Azzal el is küldött minket. Otthon, gyorsan megcsináltam a házim aztán felmentem netre. Pontosabban regisztráltam szjgerre. Megírtam a rövid kis ismertetőmet: "Sziasztok! Bri vagyok, 14 éves. Imádok deszkázni, olvasni, rajzolni és gitározni (van kettő is), zenei ízlésem kicsit furi, igazából mindent meghallgatok kivéve a rappet és azt amit nem szeretek. Kedvenc filmem: Éhezők viadala, Csontváros. Kedvenc könyvem: túl sok van ahhoz, hogy mindet felsoroljam. Kedvenc sorozatom: Once upon a time és Így jártam anyátokkal. Ja és a smilekat nem különösen kedvelem, csak bizonyos alkalmakkor használom. Szóval mindet összesítve: jelölj, pacsizz minden visszamegy ;)"
   Kb egy órája szörfözhettem a neten de már 10-en bejelöltek ismerősnek. Wow!
 - Brigi! Vacsora! - szólt apu.
   Lecsuktam a gépem tetejét és lesiettem a lépcsőn. Már a szobám ajtajából fincsi illatot éreztem, de amikor leültem az asztalhoz anyu egy nagy tányér palacsintát tett az asztalra, köré pedig mindenféle ízesítőt. Amint megláttam felnevettem.
 - Ma a suliban is palit ettem. - mondtam mosolyogva és vettem egyet a tányéromra, majd megszórtam fahéjjal.
 - Tényleg? Hogy-hogy? - mosolygott anyu.
 - Ja! És honnan szereztél palacsintát? - kérdezte Bence is teli szájjal.
 - Ádámtól kaptam, aki a büfében vette. És léci ne beszélj teli szájjal mert undorító! - fintorogtam.
 - Ááá! - nyitotta ki a száját és megmutatta a megrágott tésztát. Fúj! Állat!!
 - Bence, ne legyél gusztustalan! - szidta le apu is.
 - Köszönöm! - biccentettem felé.
 - És ez az Ádám fiú... helyes? - kérdezte anyu.
   A kérdésre torkomon akadt a falat. A mellkasomat ütögetve próbáltam lenyelni a falatot, majd egy pohár vizet lehúzva sikerült. Bence meg csak röhögött. A szemét!!
 - Hogy helyes-e? - elgondolkoztam. Most ilyenkor mit kéne mondanom? Mert ha azt mondom helyes azt hiszik bele vagyok esve. Ha azt hogy csúnya, akkor meg leszidnak, hogy nem szép ilyet mondani másokra. - Átlagos. - nyögöm ki végül.
   Anyuék összenéznek egy "mindent értünk" pillantással. Mi van????
   4 palacsinta után megköszöntem a vacsit és visszamentem a szobámba. Szjgeren újabb 15 ember jelölt be ismerősnek. Wow, ha ez így megy tovább a héten akár a 75, sőt sokkal több ismerősöm is lehet.
   Most viszont megyek olvasni az Örökkét és megpróbálok valamennyit aludni az éjjel.