Szeptember 23. Kedd

Sziasztok! Hatalmas bűntudattal, hogy ilyen sokáig nem volt rész, most hoztam nektek egyet. Nagyon szeretném megköszönni a sok dicsérő komit, remélem ezek után is lesznek és az új designet Michnay Szabinának. :)

Valamint kérdezhettek tőlünk a bloggal vagy mással kapcsolatban, ha küldtök e-mailt erre a címre: bloggersisters2@gmail.com

Ezer puszi: Mandarin ^^

   Egész este csak olvastam, alig aludtam valamit az ébresztőm meg kegyetlenül csörgött 3/4 7-kor. Nem akaródzva keltem ki a jó, puha, meleg ágyikóból. Gyorsan felvettem egy farmert, pólót és egy kapucnis pulcsit, a hajamat pedig egyszerű lófarokba kötöttem.
   Fél álomban mentem le a lépcsőn, azt hiszem menet közben el is szundíthattam egy kicsit, mert mire újból kinyitottam a szemem már 5 fokkal lejjebb voltam. Az étkezőben Bence tömte magába a müzlit, mint mindig és most is a reggeli újság végén lévő Kázmér és Hubát olvasta. Anyuékat sehol nem láttam.
 - Anyáék? - kérdeztem nyöszörögve.
 - Apunak korán kellett menni, anyunak meg volt valami elintézni valója. - felpillantott az újságból és furcsán méregetett. - Minden oké veled? Hülyén nézel ki.
   Belepillantottam a tükörbe és be kell valljam tényleg hülyén néztem ki. A hajam felét nem is fogta a gumi, a cipőm helyett pedig szandált húztam a zoknira, a szemem pedig mintha monoklis lenne. Húú, tényleg nagyon fáradt lehettem.
 - Ah! - nyögtem. - Miért kell ilyen jó könyveket írni?! - fakadtam ki.
 - Mi van? Te kaptál könyvet?? És én nem kaptam videó játékot? Mégis hol marad az egyenjogúság? - kinyújtottam rá a nyelvem és visszasiettem a szobámba, hogy valamennyire rendbe szedjem magam.

   Szerencsére mire a suliba értem, valamennyire magamhoz tértem, de nem eléggé ahhoz, hogy kikerüljem az arcomba csapódó, víztől csöpögős szivacsot. Fúj! Az undormányt törölgetve az arcomról mentem a helyemre, de pechemre nem vettem észre egy táskát így egy jó nagyot taknyoltam. Aú! ÉS amilyen szerencsém van, Ádámnak és Gellértnek pont most kellett a teremben maradniuk, hogy a rajongó táboruk is itt legyen és lássák az esésemet. Na kösz! Végül Ádám jött oda segíteni.
 - Hé, jól vagy? - kérdezte miközben felsegített a földről.
 - Ööö... Aha. Ja, várj mégsem! Most estem pofára, talált képen egy vizes szivacs és amúgy is nyűgös vagyok, úgyhogy megköszönném, ha most békén hagynál, vagy legalább adj egy rohadt fizika házit! - kiáltottam le a fejét, Kicsit túl hangosan mert a mögöttünk lévő rajongók ezt egy nagy "Húú"-val reagálta. - Ti pedig ne húúúzzatok itt nekem, mert nagyon nincs jó kedvem. És ha nincs jó kedvem csak ti szívjátok meg.
   Pufogva ledobtam magam a helyemre és mivel senki nem adott egy fizika házit kénytelen voltam egyedül megcsinálni.
   Végül Föci előtt behívtak minket az igazgatóhoz, hogy megbeszéljük azt a sport versenyes dolgot. Azt hiszem, az igazgatóival még sokat fogok találkozni, jobb lesz szokni az unalmas fehér falakat és a zöld huzatú székeket.
 - Nos, ki találtátok melyik sporttal akartok indulni? - kérdezte, és amikor a sportot említette idéző jeleket rajzolt a levegőbe. Most ezzel azt akarja mondani, hogy a gördeszka és a BMX nem sport???
 - Igen, és dupla kockázatot vállalunk. Két versenyen indulunk. Egy gördeszka és egy BMX. - magyarázta Ádám. Megy ideig, túl hosszú ideig gondolkodott, majd amikor Gellért kezdte magát kínosan érezni a néma csöndben, megköszörülte a torkát jelezve mi várunk. Pech, hogy ezt a diri sértésként fogadta.
 - Mit köszörülöd itt a torkod? Ha beteg vagy menj az orvosiba! - ujj begyeit összeérintve az asztalra könyökölt és egyesével végignézett rajtunk. Rajtam kicsit hosszabb ideig állapodott meg a tekintete, amit én csak egy mosollyal fogadtam. - Rendben. Mindkettőn indulhattok. Holnapra megmondom melyikeken.
   Az ajtón kilépve mindenkiből egyszerre szakadt ki egy megkönnyebbült sóhajtás. A többiek elindultak az osztályterem felé. Én csak lerogytam az egyik szekrény elé és ott maradtam. Ez a beszélgetés elvette minden energiámat.
 - Hé! Hahó? Bri, ébresztő! A folyosón vagy, mindenki téged bámul. - rázta meg a vállamat Ádám.
 - Nem érdekel! Hagyj békén! Én most itt fogok aludni és kész! - mondtam fél álomban. Így visszaemlékezve elég gáz voltam. Sőt, nagyon gáz.
   Ádám egy sóhajtással otthagyott és elment. 5 perccel később megint itt volt és valami meleget tartott a szám elé.
 - Igyál ebből! Ettől majd jobban leszel.
   Kinyitottam a szemem és kelletlen kortyoltam a forró italból. Keserű íz járta át a szám és a meleg leégette a nyelvemet. Kávé volt. Fúj.
 - Fúj! Vidd innen! - adtam vissza neki. - Utálom a kávét!
 - Ez van. Az élet kegyetlen. - visszaadta így muszáj volt meginnom. - Na, gyere, most már menni kéne. - karomnál megfogva felsegített a földről én meg még mindig fél álomban a mellkasának dőltem és úgy kortyolgattam a forró italt. A derekamat átkarolva támogatott a folyosón. Magamban elcsodálkoztam, hogy milyen kemény a mellkasa. Vajon mit sportolhat a deszkázáson kívül?

   Otthon a konyhából fincsi illat szállt. Kakaós süti. Mmm, imádom! Nem véletlen, hogy amikor belépek a helyiségbe, anyu akkor veszi ki a sütőből a forró édességet.
 - Szia, kincsem. - nyomott két puszit az arcomra. - Milyen napod volt?
 - Nyűgös. Alig aludtam valamit az éjjel és így sem tudtam végezni a könyvel. - szomorkodtam.
 - Jaj, Bri! Nem kell mindent most rögtön elolvasni, mert ha túl gyorsan végzel valamivel, akkor nem fogsz emlékezni a történetre. - mosolygott kedvesen.
   Bólintottam, majd elindultam a szobám felé. A lépcső felénél sem tartottam, amikor anyu utánam szólt.
 - Egyébként jövő hétvégén itt lesznek Zsófiék.
   Ettől mindjárt jobb kedvre derültem. Imádom az uncsitesóimat! Alig idősebbek nálam (kemény 2 hónap) és Zsó a legjobb barátnőm is egyben, még ő nevezett el Bri-nek. Ő és az iker testvére Áno (igazából Áronnak hívják, csak én egész kicsi korom óta így hívom) a mi sulink egyik testvér iskolájába járnak, ahol tánccal, írással és színjátszással foglalkoznak. Zsó táncra, Áno meg írásra jár. Eszméletlen milyen történeteket tud kitalálni. Csak úgy magának is ír történeteket, amikor éppen unatkozik, van vagy 7 blogja mindegyiknél meghaladja az 50 feliratkozót és most éppen egy könyvön dolgozik, amit nem mutat meg senkinek. Zsó pedig eszméletlen, hogy milyeneket tud táncolni! Semmi bemelegítés nélkül simán lenyom egy spárgát és a mozgása is eszméletlen kecses.
   És az egészben a legjobb, hogy jövő hétvégén itt lesznek! Ez kivételesen megérdemel egy smilet: :D
   Gyorsan megírtam a házimat, utána meg felmentem skypera. És persze hogy aktív volt Zsó is és Áno is. Gyorsan indítottam egy videó csetet velük. Két külön ablakból néztek rám vigyorogva. Egymás mellett van a szobájuk, de jobb szeretnek külön csetelni. Állandóan vitatkoznak, hogy a másik kitakarja a képből.
 - Sziasztooook! - húztam el a szó végét, amit egy röhögéssel viszonoztak. Ők is annyira happyk mint én. - Hogy vagytok?
 - Elvagyunk! - vigyorgott a kamerába Zsó - Ja, Áron! Anya mondta, hogy mosogass el.
 - Ha-ha! Röhög a vakbelem. - vigyorgott. - Még véletlenül sem neked mondta, igazad van.
   Annyira jó, hogy web kamerán keresztül beszélik meg az ilyen dolgokat.
 - Hé, Bri! Milyen a suli? - kérdezte Zsó.
 - Hát nem is tudom, hogy mondjam. - húztam el a szám.
 - Ne már! - képedt el Áno. - Ilyen szar?
 - Háááát... Nagyon király! - vigyorogtam, mint a tejbe tök. - Minden nap van rajzunk és az osztály összes tagja deszkázik vagy BMX-ezik. Ja és tök jó fejek.
 - És vannak helyes pasik? - érdeklődött Zsó.
 - Ne! Léci! Csak ne itt! Majd ha ott leszünk, kibeszélhetitek magatokat fiú ügyileg, de ha én itt vagyok léci ne!! - könyörgött. Zsóval együtt elröhögtük magunkat és nyújtogattuk rá a nyelvünket.
 - De meséljetek már ti is! Áno, szereztél már magadnak barátnőt? Vagy szingliként éled le az életed? - hecceltem.
 - Hé!! Ez fájt! - tette a szívére a kezét. - És csak, hogy tudd! Alakulóban van a kapcsolatom. - húzta fel az orrát sértetten.
 - És ezt a csaj is tudja?
   Zsóval összeröhögtünk, Áno meg kiakadt.
 - Persze, hogy tudj! Mért ne tudná? Már két éve próbálom befűzni! Még jó, hogy tudja, istenem! Bri, ezt még visszakapod!
   A hasamat fogtam annyira röhögtem, még a gurulós székemről is leestem.
 - Jaj! - nyögtem még mindig nevetve. - Nem bírom! Fáj a hasam!
   Most már mindannyian nevettünk olyan hangosan, hogy Bence átjött, hogy megnézze, mi van itt.
 - Szia Benceeee!! - integetett a kamerába Zsó. - Jövő hétvégén megyünk! - Bence fájdalmas képpel nézett rá. Igen, Zsó olyan, mint egy második húg, csakhogy ő eggyel sem bír nem hogy kettővel.
 - Jaj de jó! - lelkesedett. - Áron mondd, hogy te is jössz és lesz legalább egy épelméjű a házban!
 - Még szép hogy megyek! - vigyorgott. - Akkor hogy aláználak meg WoW-ban?
 - Te engem? Na, azt megnézem! - vigyorgott.
   Így beszélgettünk még egy ideig aztán a skype jelezte, hogy van egy másik hívásom. Elköszöntem az ikrektől, Bencét meg kitessékeltem a szobámból. Ádám hívott.
 - Szia! Magadhoz tértél már? Vagy felébresztettelek? - vigyorgott.
 - Haha! Nagyon vicces! - forgattam a szememet.
 - Mit csináltál az éjszaka? Nagyon nyűgös voltál.
 - Olvastam. Egy nagyon jó könyvet még mielőtt kritizálnál. - tettem karba a kezem.
 - Oké, akkor inkább nem mondok semmit. - tette fel a kezét mentegetőzve. Elnevettük magunkat, bár én tovább is nevettem, ahogy visszaemlékeztem, hogy Áno azzal szórakozott, hogy ceruzákat dugott az orrlyukába. Lefordultam a székről. Megint. Asszem' kicsit meghülyültem. Visszaültem a székre.
 - Bocs ennyire nem volt vicces, csak.. á mindegy! - kuncogtam. - De miért hívtál?
 - Hát öhm... - megvakarta a fejét. - Nem értem a matek házit. - felnevettem. - Naaa, ne röhögj ki! Hülye vagyok matekból!
 - Jó várj egy kicsit.
   Elmagyaráztam neki. hogy mit hogyan kell csinálni, utána meg még egy csomót beszélgettünk és nevettünk. Fél 12-kor esett le, hogy holnap suli van és aludni kéne. Elköszöntem Áditól és gyorsan megfürödtem a legkevesebb zajt csapva, nehogy anyuék leszidjanak, aztán még mindig vigyorogva az elmúlt beszélgetések miatt feküdtem le.