Szeptember 29. Hétfő

Az előző részhez, kaptam egy olyan pipát, hogy "inkább hanyagoljam", nos megszeretném kérni ezt az illetőt, hogy írja meg miért, előre is köszönöm.

Ui.: Remélem tetszik az új rész :)
Ui2.: Kritikát olvashattok a blogról itt 

puszi: Mandarin^^

   A múlt héten kiolvastam az SZJG-t és... IMÁDOOOOM!!! Alig várom, hogy elolvashassam Laura többi könyvét is, amik már megjelentek, de még nem jutott rá időm, hogy megvegyem őket.
   A suliban nem sok történt, az órák uncsik voltak, ment a hülyülés 1000-rel és a fiúk húzták a tanárok agyát. Hogy példát is írjak, csütörtöki fizika óra:
   A helyzet: Székelyné Júlia tanárnő (röviden csak Julinak nevezzük vagy Fizika Néninek) nagyban rajzol a táblára. Az osztály hangoskodik, mint mindig.
 - Az milyen betű? - kérdezte Benő nagyokat csapkodva a levegőbe, ami szerintem jelentkezés akart lenni, de mindegy.
 - Melyik betű? Ez? - mutatott a táblára Fizika Néni. - Ez egy I.
 - Egy pí? - kérdezi értetlenül Benő. - Ááá! Már látom!
 - Nem pí, hanem I! Egy nagy I betű! - akadt ki egy kicsit Juli.
 - Értem én tanárnő, hogy az egy pí! - bólogatott egyetértően.
 - Mondom egy I! I, mint áramerősség! - fakadt ki a tanár.
 - Öö... Tanárnő? - kérdezte értetlenül a fejét vakarva Gellért. - Az nem I, mint Ilona akart lenni?
   Itt már nálam is elpattant a cérna és háromszor is fejbe vágtam magam.
 - Gellért! - szóltam, oda neki, mire hátrafordult. - Ne próbáld megérteni!
 - Mi? Miért? Te érted? - nézett rám furcsán.
   Elröhögtem magam és mellettem Ádám is a fejét fogta. Igen, ember, értem! I, mint áramerősség jele!
   Húha, elég sötét osztálytársaim vannak, de legalább jó fejek.
   Ma ofőn Nemes kissé kiakadt, hogy most pénteken lesz a gólyabál nekünk meg még sehogy sem áll a műsorunk. Nem vagyunk egy szorgalmas banda ez tény, de erre számítani lehetett.
   Szóval először kiválasztottuk, hogy ki mit fog eljátszani. Elég hangosak lehettünk, mert a szomszéd teremből átjött Török megnézni, hogy van-e bent nálunk tanár. Onnantól kezdve Nemes kicsit többet szólt ránk.
   A felosztás a következő volt:
Gellért: Első énekes és róka
Ádám: Második énekes és róka
Balázs: Nagyapó
Zoli: Nagyapó ölében a gyerek
Benő: A végén az animált róka
Vivien és én: táncosok
Sajnos Krisznek és Bobesznak nem jutott túl nagy szerep. Nekik plüssállatokat kell beszerezniük és azokat felmutatni és melléjük egy táblát amire rá van írva, hogy milyen hangot adnak ki. De azt mondták nem bánják, mert legalább nem kell hülye jelmezbe bújniuk. Hát meg tudom érteni őket. Kíváncsi leszek Ádám és Gellért, hogy fognak kinézni rókajelmezben. "gonosz vigyor"
  Utolsó óra után a szekrényembe pakoltam a fölös tankönyveket, úgy értem amikből nem volt se házi se tanulnivaló. Amint becsuktam az ajtót egy enyhe szívinfarktust kaptam, mert mögötte Vivien állt.
 - Ha már kénytelenek vagyunk ugyan azt a szánalmas táncot táncolni, - nézegette unottan a körmeit. - akkor örülnék, ha legalább hasonlítana a kettőnk mozgása. A te lomhád és az én kecsességem. - villantott rám egy győzedelmes mosolyt. Hah! Ha azt hisz ez elég ahhoz, hogy lekicsinyítsen akkor nagyot téved. Bár abban igaza van, hogy nem tudok táncolni. De ezt honnan tudja?
 - Rendben "Ms. Tökély", hol akarsz próbálni? - gúnyolódtam.
 - 4-re gyere át hozzám. - hátradobja egyik platinaszőke tincsét és nagy csípőmozgással elmegy mellettem.
 - Azt se tudom hol laksz! - szóluk utána. Erre megáll és fáradtan sóhajt. Előkotor egy tollat a pink táskájából és a tenyeremet maga felé fordítva ráírja a címét. - Hát, ööö... kösz. De ha egy papírra írod fel az is elég lett volna.

   Nem volt nehéz megtalálni Vivienék házát. Egy óriási kertes ház, aminek biztos van vagy 4 emelet. Becsöngettem és egy magas, szőke hajú, kék szemű nagyon szép asszony nyitott ajtót.
 - Csókolom. Brigi vagyok, Vivienhez jöttem. - mutatkoztam be illedelmesen.
 - Szia! - mosolygott kedvesen. - Én Vivien anyukája vagyok. Nem is mondta, hogy vendéget vár.
 - Lehet, hogy megfeledkezett rólam. - teszem az ártatlant, pedig belül egy feledékeny, hülye, szőke plázacicának gondolom.
 - Gyere be. - belülről nézve a házukat még nagyobb mint kívülről, de azt meg kell hagynom, hogy nagyon ízlésesen van berendezve. A bútorok modernek és színesek, teljesen passzolnak a fehér falhoz és padlóhoz. Vivien anyukája a konyhába kísér. - Kérsz valamit inni?
 - Egy pohár víz jól esne, köszönöm.
   Leteszi elém a poharat és mondta, hogy csak várjak itt, felmegy szólni Viviennek. Nagyot kortyoltam a vízből és körbenézek. A konyhában ellentétben a nappalival fekete bútorok vannak, de ugyanúgy fehér a fal és a kő.
   A következő pillanatban Vivien jelenik meg a konyha ajtajában trikóban, melegítőben és felkontyolt hajjal. Szúrósan végignéz majd megkérdezte.
 - Ebbe akarsz táncolni?
 - Miért? Kényelmes! - egy farmert vettem fel és egy hosszú trikót a deszkás cipőmmel. Mi baja ezzel??

   Felmegyünk az emeletre. Jól tippeltem a 4 emelettel, mert ott volt Vivien szobája. A furcsa az volt, hogy egy fekete, piros "Belépni tilos!" matricával díszített ajtón kellett átmennünk, hogy feljussunk az emeletre. Viszont fent elakadt a lélegzetem! A falak fehérek és fekete festett indák futottak keresztbe-kasul rajta, néhol számomra ismeretlen bandák poszterei függöttek és az egész "szoba" hatalmas volt. A bútorok feketék, csak a dekorációk voltak fehérek. Nem is szoba ez, inkább egy szobává alakított emelt.
 - Ez a te szobád? - kérdezem.
 - Igen. Mi az, talán nem tetszik?
 - Nem, nem, csak... olyan sötét. Az ember azt gondolná, hogy neked csili-vili, pink, meg habos-babos cuccaid vannak. Ezek szerint tévedtem. - gondolkodtam el. Vivienre pillantottam, aki kikerekedett szemekkel nézett rám.
 - Tényleg ilyennek gondolsz?
 - Bocs, de igen. - vallom be kelletlenül.
 - Jhaj, - sóhajtott és ledobta magát az ágyára. - az előző sulimban is ezért utált mindenki. Miből gondoltam, hogy itt más lesz?
 - Hé, hé, hé! Nyugi! - leültem mellé az ágyra. Nagyon megsajnáltam, szegényt. Én se szerettem, ha nem fogadnak el olyannak, amilyen vagyok, csak szerintem ez nem ő. - Szerintem ez nem is te vagy. Mármint amit eddig csináltál. Ennél te százszorta jobb vagy szerintem. - meglöktem a vállammal mire egy halvány mosoly jelent meg az arcán. - És ha önmagadat adod sokkal szimpibb is leszel. - rákacsintottam és fölkeltem az ágyról. - Most viszont gyakoroljuk a táncot.
   Egészen este 7-ig gyakoroltuk, de teljesen megérte. Igaz van még mit csiszolni a táncon, de úgy nagyjából már megy. Ráadásul Viviennek egy teljesen más oldalát ismertem meg. Egy olyan oldalát, aki szeret szarkasztikusan beszélni, viccelődni és egyáltalán nem nyafog és kényeskedik. Sokkal szimpibb, mint volt.
   Na, jó most viszont megyek aludni, mert a tánc elszívta minden életerőmet.

Szeptember 24. Szerda

Sziasztok! Három nagyon fontos dolog:

1. Cukorka nem nagyon segít a blogban így mostantól egyedül csinálom és a nevem Orange Mandarin, de csak a Mandarint fogom használni ;)

2. Mostantól minden szombaton lesz új rész (kivéve ha sok a tanulni való, vagy haegy jó könyvet olvasok)

 szünetekben 4 naponként.

3. Ritkulnak a kommentek, úgyhogy ha tetszik komizd, pipáld és kövesd a blogot. :)

xoxo: Mandarin

   Tegnap nem jutott időm az Örökké befejésére, így ma első számú célom elolvasni azt, holnapra úgyse kell sokat tanulni. Reggel egy nagyon, de nagyon egyszerű szettet vettem föl. Rózsaszín póló és Converse, fehér farmer és egy farmer kabát.

   A suliban nagyon semmi sem történt. Haladtunk az anyaggal, ami dög uncsi volt, kivéve akkor amikor a fiúk beszóltak a tanárnak.
   Matekot röpit írtunk és a mellettem lévő Ádám igencsak elsápadt amikor kikaptuk a lapokat. Gyorsan megcsináltam az enyémet, tök egyszerű volt, aztán lesúgtam neki az egészet. Óra után gyorsan elhagyta a termet. Azért egy kösz, vagy valami jól esett volna... Aha, csakhogy utána rendesen meg is lepett.
   5 perc múlva egy palacsintával a kezében jött vissza és lerakta elém. Én kikerekedett szemmel néztem rá és csodálkozva húztam ki a fülhallgatómat.
 - Ez meg mi? -kérdeztem.
 - Nálunk Budán ezt palacsintának nevezik. - mosolygott.
 - Azt tudom, hogy ez mi, de miért raktad elém? - ráncoltam a homlokom.
 - Hogy megköszönjem a segítségedet a dogánál. - most már vigyorgott.
 - Na, ne szórakozz! - hitetlenkedtem. - Egy kösz is elég lett volna!
 - Tudom! De ez nekem szimpibb volt. Na, de edd meg! Nem azért vettem, hogy nézegesd!
   Beleharaptam és... mmm mennyei volt! Ráadásul túrós, a kedvencem!
 - Várj! Hol vettél te palacsintát? - kérdeztem.
 - A büfében. - értetlenül nézett rám. - Miért?
 - Ne már! Még palacsintát is adnak abban a büfében? Ez hihetetlen! - röhögtem el magam. - És köszönöm!
 - Nincs mit! - mosolygott kedvesen.
   Rajzon vázákat kellett rajzolnunk, szerintem jól sikerültek, bár az árnyékolással nem voltam elégedett.

   Uccsó óra után (ez volt a rajz) behívtak minket az igazgatóhoz. Nem igaz! Még 1 hónapja sincs, hogy ebbe a suliba járok, de már egy csomószor jártam a diri irodájában! És valószínű még sokat is fogok...
   - Tessék itt vannak a versenyek. - csapott a mondanivalója közepébe. - Kerületi gördeszkaverseny, továbbjutás a megyeire, onnan pedig az országosra. Október 4-én aztán mindenki legyen ott egytől egyig. Aztán, - kivett egy lapot a nyomtatóból. - október 5-én ugyanott, ugyanakkor, ugyanolyan bicikli verseny.
 - Az BMX. - helyesbített Benő.
 - Az mindegy. - legyintett és szigorúan nézett végig rajtunk. - Aztán ne hozzatok szégyent az iskolára.
   Azzal el is küldött minket. Otthon, gyorsan megcsináltam a házim aztán felmentem netre. Pontosabban regisztráltam szjgerre. Megírtam a rövid kis ismertetőmet: "Sziasztok! Bri vagyok, 14 éves. Imádok deszkázni, olvasni, rajzolni és gitározni (van kettő is), zenei ízlésem kicsit furi, igazából mindent meghallgatok kivéve a rappet és azt amit nem szeretek. Kedvenc filmem: Éhezők viadala, Csontváros. Kedvenc könyvem: túl sok van ahhoz, hogy mindet felsoroljam. Kedvenc sorozatom: Once upon a time és Így jártam anyátokkal. Ja és a smilekat nem különösen kedvelem, csak bizonyos alkalmakkor használom. Szóval mindet összesítve: jelölj, pacsizz minden visszamegy ;)"
   Kb egy órája szörfözhettem a neten de már 10-en bejelöltek ismerősnek. Wow!
 - Brigi! Vacsora! - szólt apu.
   Lecsuktam a gépem tetejét és lesiettem a lépcsőn. Már a szobám ajtajából fincsi illatot éreztem, de amikor leültem az asztalhoz anyu egy nagy tányér palacsintát tett az asztalra, köré pedig mindenféle ízesítőt. Amint megláttam felnevettem.
 - Ma a suliban is palit ettem. - mondtam mosolyogva és vettem egyet a tányéromra, majd megszórtam fahéjjal.
 - Tényleg? Hogy-hogy? - mosolygott anyu.
 - Ja! És honnan szereztél palacsintát? - kérdezte Bence is teli szájjal.
 - Ádámtól kaptam, aki a büfében vette. És léci ne beszélj teli szájjal mert undorító! - fintorogtam.
 - Ááá! - nyitotta ki a száját és megmutatta a megrágott tésztát. Fúj! Állat!!
 - Bence, ne legyél gusztustalan! - szidta le apu is.
 - Köszönöm! - biccentettem felé.
 - És ez az Ádám fiú... helyes? - kérdezte anyu.
   A kérdésre torkomon akadt a falat. A mellkasomat ütögetve próbáltam lenyelni a falatot, majd egy pohár vizet lehúzva sikerült. Bence meg csak röhögött. A szemét!!
 - Hogy helyes-e? - elgondolkoztam. Most ilyenkor mit kéne mondanom? Mert ha azt mondom helyes azt hiszik bele vagyok esve. Ha azt hogy csúnya, akkor meg leszidnak, hogy nem szép ilyet mondani másokra. - Átlagos. - nyögöm ki végül.
   Anyuék összenéznek egy "mindent értünk" pillantással. Mi van????
   4 palacsinta után megköszöntem a vacsit és visszamentem a szobámba. Szjgeren újabb 15 ember jelölt be ismerősnek. Wow, ha ez így megy tovább a héten akár a 75, sőt sokkal több ismerősöm is lehet.
   Most viszont megyek olvasni az Örökkét és megpróbálok valamennyit aludni az éjjel.

Szeptember 23. Kedd

Sziasztok! Hatalmas bűntudattal, hogy ilyen sokáig nem volt rész, most hoztam nektek egyet. Nagyon szeretném megköszönni a sok dicsérő komit, remélem ezek után is lesznek és az új designet Michnay Szabinának. :)

Valamint kérdezhettek tőlünk a bloggal vagy mással kapcsolatban, ha küldtök e-mailt erre a címre: bloggersisters2@gmail.com

Ezer puszi: Mandarin ^^

   Egész este csak olvastam, alig aludtam valamit az ébresztőm meg kegyetlenül csörgött 3/4 7-kor. Nem akaródzva keltem ki a jó, puha, meleg ágyikóból. Gyorsan felvettem egy farmert, pólót és egy kapucnis pulcsit, a hajamat pedig egyszerű lófarokba kötöttem.
   Fél álomban mentem le a lépcsőn, azt hiszem menet közben el is szundíthattam egy kicsit, mert mire újból kinyitottam a szemem már 5 fokkal lejjebb voltam. Az étkezőben Bence tömte magába a müzlit, mint mindig és most is a reggeli újság végén lévő Kázmér és Hubát olvasta. Anyuékat sehol nem láttam.
 - Anyáék? - kérdeztem nyöszörögve.
 - Apunak korán kellett menni, anyunak meg volt valami elintézni valója. - felpillantott az újságból és furcsán méregetett. - Minden oké veled? Hülyén nézel ki.
   Belepillantottam a tükörbe és be kell valljam tényleg hülyén néztem ki. A hajam felét nem is fogta a gumi, a cipőm helyett pedig szandált húztam a zoknira, a szemem pedig mintha monoklis lenne. Húú, tényleg nagyon fáradt lehettem.
 - Ah! - nyögtem. - Miért kell ilyen jó könyveket írni?! - fakadtam ki.
 - Mi van? Te kaptál könyvet?? És én nem kaptam videó játékot? Mégis hol marad az egyenjogúság? - kinyújtottam rá a nyelvem és visszasiettem a szobámba, hogy valamennyire rendbe szedjem magam.

   Szerencsére mire a suliba értem, valamennyire magamhoz tértem, de nem eléggé ahhoz, hogy kikerüljem az arcomba csapódó, víztől csöpögős szivacsot. Fúj! Az undormányt törölgetve az arcomról mentem a helyemre, de pechemre nem vettem észre egy táskát így egy jó nagyot taknyoltam. Aú! ÉS amilyen szerencsém van, Ádámnak és Gellértnek pont most kellett a teremben maradniuk, hogy a rajongó táboruk is itt legyen és lássák az esésemet. Na kösz! Végül Ádám jött oda segíteni.
 - Hé, jól vagy? - kérdezte miközben felsegített a földről.
 - Ööö... Aha. Ja, várj mégsem! Most estem pofára, talált képen egy vizes szivacs és amúgy is nyűgös vagyok, úgyhogy megköszönném, ha most békén hagynál, vagy legalább adj egy rohadt fizika házit! - kiáltottam le a fejét, Kicsit túl hangosan mert a mögöttünk lévő rajongók ezt egy nagy "Húú"-val reagálta. - Ti pedig ne húúúzzatok itt nekem, mert nagyon nincs jó kedvem. És ha nincs jó kedvem csak ti szívjátok meg.
   Pufogva ledobtam magam a helyemre és mivel senki nem adott egy fizika házit kénytelen voltam egyedül megcsinálni.
   Végül Föci előtt behívtak minket az igazgatóhoz, hogy megbeszéljük azt a sport versenyes dolgot. Azt hiszem, az igazgatóival még sokat fogok találkozni, jobb lesz szokni az unalmas fehér falakat és a zöld huzatú székeket.
 - Nos, ki találtátok melyik sporttal akartok indulni? - kérdezte, és amikor a sportot említette idéző jeleket rajzolt a levegőbe. Most ezzel azt akarja mondani, hogy a gördeszka és a BMX nem sport???
 - Igen, és dupla kockázatot vállalunk. Két versenyen indulunk. Egy gördeszka és egy BMX. - magyarázta Ádám. Megy ideig, túl hosszú ideig gondolkodott, majd amikor Gellért kezdte magát kínosan érezni a néma csöndben, megköszörülte a torkát jelezve mi várunk. Pech, hogy ezt a diri sértésként fogadta.
 - Mit köszörülöd itt a torkod? Ha beteg vagy menj az orvosiba! - ujj begyeit összeérintve az asztalra könyökölt és egyesével végignézett rajtunk. Rajtam kicsit hosszabb ideig állapodott meg a tekintete, amit én csak egy mosollyal fogadtam. - Rendben. Mindkettőn indulhattok. Holnapra megmondom melyikeken.
   Az ajtón kilépve mindenkiből egyszerre szakadt ki egy megkönnyebbült sóhajtás. A többiek elindultak az osztályterem felé. Én csak lerogytam az egyik szekrény elé és ott maradtam. Ez a beszélgetés elvette minden energiámat.
 - Hé! Hahó? Bri, ébresztő! A folyosón vagy, mindenki téged bámul. - rázta meg a vállamat Ádám.
 - Nem érdekel! Hagyj békén! Én most itt fogok aludni és kész! - mondtam fél álomban. Így visszaemlékezve elég gáz voltam. Sőt, nagyon gáz.
   Ádám egy sóhajtással otthagyott és elment. 5 perccel később megint itt volt és valami meleget tartott a szám elé.
 - Igyál ebből! Ettől majd jobban leszel.
   Kinyitottam a szemem és kelletlen kortyoltam a forró italból. Keserű íz járta át a szám és a meleg leégette a nyelvemet. Kávé volt. Fúj.
 - Fúj! Vidd innen! - adtam vissza neki. - Utálom a kávét!
 - Ez van. Az élet kegyetlen. - visszaadta így muszáj volt meginnom. - Na, gyere, most már menni kéne. - karomnál megfogva felsegített a földről én meg még mindig fél álomban a mellkasának dőltem és úgy kortyolgattam a forró italt. A derekamat átkarolva támogatott a folyosón. Magamban elcsodálkoztam, hogy milyen kemény a mellkasa. Vajon mit sportolhat a deszkázáson kívül?

   Otthon a konyhából fincsi illat szállt. Kakaós süti. Mmm, imádom! Nem véletlen, hogy amikor belépek a helyiségbe, anyu akkor veszi ki a sütőből a forró édességet.
 - Szia, kincsem. - nyomott két puszit az arcomra. - Milyen napod volt?
 - Nyűgös. Alig aludtam valamit az éjjel és így sem tudtam végezni a könyvel. - szomorkodtam.
 - Jaj, Bri! Nem kell mindent most rögtön elolvasni, mert ha túl gyorsan végzel valamivel, akkor nem fogsz emlékezni a történetre. - mosolygott kedvesen.
   Bólintottam, majd elindultam a szobám felé. A lépcső felénél sem tartottam, amikor anyu utánam szólt.
 - Egyébként jövő hétvégén itt lesznek Zsófiék.
   Ettől mindjárt jobb kedvre derültem. Imádom az uncsitesóimat! Alig idősebbek nálam (kemény 2 hónap) és Zsó a legjobb barátnőm is egyben, még ő nevezett el Bri-nek. Ő és az iker testvére Áno (igazából Áronnak hívják, csak én egész kicsi korom óta így hívom) a mi sulink egyik testvér iskolájába járnak, ahol tánccal, írással és színjátszással foglalkoznak. Zsó táncra, Áno meg írásra jár. Eszméletlen milyen történeteket tud kitalálni. Csak úgy magának is ír történeteket, amikor éppen unatkozik, van vagy 7 blogja mindegyiknél meghaladja az 50 feliratkozót és most éppen egy könyvön dolgozik, amit nem mutat meg senkinek. Zsó pedig eszméletlen, hogy milyeneket tud táncolni! Semmi bemelegítés nélkül simán lenyom egy spárgát és a mozgása is eszméletlen kecses.
   És az egészben a legjobb, hogy jövő hétvégén itt lesznek! Ez kivételesen megérdemel egy smilet: :D
   Gyorsan megírtam a házimat, utána meg felmentem skypera. És persze hogy aktív volt Zsó is és Áno is. Gyorsan indítottam egy videó csetet velük. Két külön ablakból néztek rám vigyorogva. Egymás mellett van a szobájuk, de jobb szeretnek külön csetelni. Állandóan vitatkoznak, hogy a másik kitakarja a képből.
 - Sziasztooook! - húztam el a szó végét, amit egy röhögéssel viszonoztak. Ők is annyira happyk mint én. - Hogy vagytok?
 - Elvagyunk! - vigyorgott a kamerába Zsó - Ja, Áron! Anya mondta, hogy mosogass el.
 - Ha-ha! Röhög a vakbelem. - vigyorgott. - Még véletlenül sem neked mondta, igazad van.
   Annyira jó, hogy web kamerán keresztül beszélik meg az ilyen dolgokat.
 - Hé, Bri! Milyen a suli? - kérdezte Zsó.
 - Hát nem is tudom, hogy mondjam. - húztam el a szám.
 - Ne már! - képedt el Áno. - Ilyen szar?
 - Háááát... Nagyon király! - vigyorogtam, mint a tejbe tök. - Minden nap van rajzunk és az osztály összes tagja deszkázik vagy BMX-ezik. Ja és tök jó fejek.
 - És vannak helyes pasik? - érdeklődött Zsó.
 - Ne! Léci! Csak ne itt! Majd ha ott leszünk, kibeszélhetitek magatokat fiú ügyileg, de ha én itt vagyok léci ne!! - könyörgött. Zsóval együtt elröhögtük magunkat és nyújtogattuk rá a nyelvünket.
 - De meséljetek már ti is! Áno, szereztél már magadnak barátnőt? Vagy szingliként éled le az életed? - hecceltem.
 - Hé!! Ez fájt! - tette a szívére a kezét. - És csak, hogy tudd! Alakulóban van a kapcsolatom. - húzta fel az orrát sértetten.
 - És ezt a csaj is tudja?
   Zsóval összeröhögtünk, Áno meg kiakadt.
 - Persze, hogy tudj! Mért ne tudná? Már két éve próbálom befűzni! Még jó, hogy tudja, istenem! Bri, ezt még visszakapod!
   A hasamat fogtam annyira röhögtem, még a gurulós székemről is leestem.
 - Jaj! - nyögtem még mindig nevetve. - Nem bírom! Fáj a hasam!
   Most már mindannyian nevettünk olyan hangosan, hogy Bence átjött, hogy megnézze, mi van itt.
 - Szia Benceeee!! - integetett a kamerába Zsó. - Jövő hétvégén megyünk! - Bence fájdalmas képpel nézett rá. Igen, Zsó olyan, mint egy második húg, csakhogy ő eggyel sem bír nem hogy kettővel.
 - Jaj de jó! - lelkesedett. - Áron mondd, hogy te is jössz és lesz legalább egy épelméjű a házban!
 - Még szép hogy megyek! - vigyorgott. - Akkor hogy aláználak meg WoW-ban?
 - Te engem? Na, azt megnézem! - vigyorgott.
   Így beszélgettünk még egy ideig aztán a skype jelezte, hogy van egy másik hívásom. Elköszöntem az ikrektől, Bencét meg kitessékeltem a szobámból. Ádám hívott.
 - Szia! Magadhoz tértél már? Vagy felébresztettelek? - vigyorgott.
 - Haha! Nagyon vicces! - forgattam a szememet.
 - Mit csináltál az éjszaka? Nagyon nyűgös voltál.
 - Olvastam. Egy nagyon jó könyvet még mielőtt kritizálnál. - tettem karba a kezem.
 - Oké, akkor inkább nem mondok semmit. - tette fel a kezét mentegetőzve. Elnevettük magunkat, bár én tovább is nevettem, ahogy visszaemlékeztem, hogy Áno azzal szórakozott, hogy ceruzákat dugott az orrlyukába. Lefordultam a székről. Megint. Asszem' kicsit meghülyültem. Visszaültem a székre.
 - Bocs ennyire nem volt vicces, csak.. á mindegy! - kuncogtam. - De miért hívtál?
 - Hát öhm... - megvakarta a fejét. - Nem értem a matek házit. - felnevettem. - Naaa, ne röhögj ki! Hülye vagyok matekból!
 - Jó várj egy kicsit.
   Elmagyaráztam neki. hogy mit hogyan kell csinálni, utána meg még egy csomót beszélgettünk és nevettünk. Fél 12-kor esett le, hogy holnap suli van és aludni kéne. Elköszöntem Áditól és gyorsan megfürödtem a legkevesebb zajt csapva, nehogy anyuék leszidjanak, aztán még mindig vigyorogva az elmúlt beszélgetések miatt feküdtem le.