Szeptember 22. Hétfő

Sziasztok! Bocs, hogy sokáig nem volt rész de nem nagyon jut rá időnk. :( Viszont, nem tudjuk mennyien szeretitek vagy ismeritek A Végzet ereklyéit, de meghírdettek egy versenyt és ha szeretnétek jó fanfictionöket olvasni akkor nézzétek meg ezt az oldalt :D 

http://clarykihivas.blogspot.hu/

Sok sok puszi: Mandarin és Cukorka

   A múlt héten nem történt semmi izgalmas az óriási röhögéseken, hülyüléseken és a dögunalmas órákon kívűl. Előszőr ez a hét is így akart indiulni, de az ofőnk és az igazgató ezt megakadályozta.
   6. órára, amikor bejött Nemes, kivételesen nem volt pipa ránk. Kezében egy nagy köteg papírt hozott, és csak reménykedni mertünk, hogy nem a kedden megírt, katasztrófálisan sukerült töri felmérő dolgozatok azok.
 - Rendben! Hrárom nagyon fontos dolgot kell megbeszélnünk. Az első: Kitaláltátok már, hogy melyik sportágban akartok indulni, hogy kárpótoljátok a terem kifestését? Az igazgató úr következő szünetbe várja a válaszotokat. Majd menjetek fel hozzá. És kérlek tisztelettel beszéljetek vele! - könyörgött sz ofő.
 - De tanárnőőő!! Mi mindig tisztelettel beszélgetünk a nálunk idősebbekkel! - pislogott ártatlanul Dávid.
 - Persze! Én meg az angol kirélyné vagyok! - hitetlengedet Nemes.
   Dávid fölállt, a tanárnő elé sietett, térdre ereszkedett és mélyen meghajolt, majd az ofő meglepett szemébe nézett és azt mondta:
 - Ha maga mondja felséges királyném! - Megfogta Nemes kezét és adott rá egy jo cuppanós puszit.
   Kitőrt belőlünk a röhögés, az ofő meg vörös arccal a hjelyére küldte az elégedetten vigyorgó Dávidot.
 - Félre téve a humort, a második amit mondani akartam.. - kezébe vett egy papírt és felovasta róla a lényeget. - Meghírdettek egy rajzversenyt. A téma ősz. Jelentkezési határidő október 31. - felnézett a lapok közül és végipásztázta az osztályt. - Szeretném, ha minnél többen jelentkaznétek. Brigi, Vivien, Benő, Dávid és a többiek, készítsenek egy-egy rajzot vagy festményt, hozzátok be és én majd elküldöm erre a címre. Mindenki kap egy lapot, nézzegessétek és gondolkodjatok el rajta mivel és mit fogtok készíteni.
   Kiosztotta a lapokat és anélkül, hogy bárki is megnézte volna mi van ráírva, begyömöszölte a táskájába. Hát igen, nem nagyon érdekel minket az ilyesmi. Mátmint nem a rajz, meg a verseny, hanem a papírok. Volt egy olyan érzésem, hogy a övetkező szünetbe, mind papírrepülőként fog kikötni a szemetesben, vagyis inkább annak a környékén.
 - Az utolsó pedig a Gólyabállal kapcsolatos. Hogy gondoltátok a fellépést?
 - El játszuk a videóklippet! - kiabáta be Bali.
 - És azt hogyan? - kérdezte az ofő.
 - Mit tom' én! Én csak az ötletgazda vagyok, a tervezést meghagyom a többieknek. - vigyorogva hátradőlt a székén és hiontázni kezdett.
 - Jó, de ha el akarjátok játszani a klippet ki kell osztani a szerepeket.
   Mindenki egyszerre kezdett kiabálni, hogy kit akar játszani. Nemes kikerekedett szemekkel kapkodta a fejét, hogy kire is figyeljen. Sajnos nem jött össze neki.
 - Állj! Elég!! Csendesebben gyerekek!! - kiabálta, de alig lehetett hallani a hangját. - Sorsolással döntjük el, hogy ki kit fog játszani. Előtte viszont meg kell néznünk a videót, hogy lássuk, hány szerep van. Brigi ha lennél olyan szíves...
 - Persze! - Előkaptam a mobilom és lejátszottam neki a videót.
 - Hm. Én 4 olyat láttam amit el tudnánk játszani, a többiek pedig a táncosok lennének. Mit szóltok hozzá?
   Természetesen mindenki főszerepet akart, úgyhogy nem járt sikerrel, de valahogy végül sikerült mindenkinek beleegyeznie.
   Mindenki fölirta a nevét egy kis cetlire, majd beledobtuk őket sapkába és jól összeráztuk.
 - Jó. Az első akinek a nevét kihúzom, az fogja játszani az első énekest. Aki nem más mint... - kihúzott egy papírt, széthajtogatta és felolvasta. - Nagy Ádám.
 - Ez aaaaaz!!!! - öklözött a levegőbe mellettem. Rám vigyorgott én meg vissza.
 - A második énekes... Pintér Gellért!
 - Király! Csapj bele, haver!! - fordult hátra Gelli és összepecsiztak Ádival.
 - A nagypapa... Petri Benedek!
 - He?? Nagypapa?? Az meg mit csinál? - forgolódott meglepetten, mi meg jót röhögtünk rajta.
 - Az aki ott középen ül és a gyereknek olvas fel és közben hangokat utánoz. - világosítottam fel.
 - Jaaa, hogy aaz!... Na ne máááááár!!! - ezek szerint leesett neki a tantusz. - És kit kell a kezemben fognom?? Ugye valamekólyik csajt?
   Erre a beszólására kapott tőlem és Vivitől is egy-egy tollat, amit hozzávágtunk.
 - Azt majd most fogjuk kihúzni.... Aki nem más, mint Szilágyi Zoltán!
 - MI?????? - kiáltotta Zoli - Én aztán bele nem ülök az ölébe!
   Hasamat fogtam a röhögéstől, talán még a könnyem is kicsordult, ahogy a két fiú vitáját hallgattam.
 
   Következő szünetben a csapattal fölmentünk az igazgatóhoz, közben még mindig hallgattuk Zoli és Benő vitáját. Bekopogtunk, mire a titkárnő kijött, hogy várjunk egy picit. 5 perc múlva megint kijött.
 - Az igazgató fogadd benneteket. - mondta.
 - Mintha bíróságra mennénk! - mondta Krisz és rázkódó vállakkal beléptünk az igazgatói irodába.
 - Nos, 9. a. Kitaláltátok melyik sportágat választjátok? - kérdezte a diri bá' ujjbegyeit összeérintve, hogy még szigorúbbnak hasson.
 - Igen! - mondta Dávid. - BMX és gördeszka.
   Az igazgató szemöldökét ráncolta. Látszott rajta, hogy nem tetszik neki a válasz.
 - Gördeszka? BMX? Ezek nem is sportok! Mennyetek inkább kosárlabdázni!
 - Bocsánat, igazgató úr, de maga mondta, hogy mi választhatjuk ki melyik sportágaban akarunk versenyezni. És mi ezeket választjuk.
 - De ez két különböző dolog. Csak az egyikkel versenyezhettek.
   Összenéztünk a többiekkel és éreztem, hogy ebből még nagy vita lesz.
 - Kérhetnénk még egy kis haladékot? - kérdeztem a dirit.
 - Holnapig. - mondta szigorúan. - Mehettek.
   Némán kiballagtunk és, amint az ajtó bezáródott mögöttünnk kitört a harmadik világháboró. Deszkások, BMX-esek ellen. Mindenki érvelt a saját sportja mellett és fújolta a másikét. Én inkább kimaradtam belőle és visszamentem a termünkbe.
   Az osztályterem teljesen üres volt, még Vivien sem volt ott. Leültem a helyemre és vártam a becsöngőt.

   Órák után minnél előbb el akartam jönni a suliból, hogy ne kelljen az állandó vitatkozást hallgatnom. Sajnos Ádám megkísérelte ezt a tervemet.
 - Brigi! Várj már meg! - az iskolakapuban ért utul. - Vég-hre! - lihegett.
 - Mi van?
 - Mit szólsz ehhez? - tért rá a lényegre kenterfalazás nélkül.
 - Mihez? - tettettem a hülyét.
 - Hát ehez! Az egész gördeszka/BMX -hez!
 - Én ebből inkább kimaradok. - mondtam és elfordultam, hogy elinduljak haza, de elém állt.
 - Nem maradhatsz ki! Te si deszkás vagy! - hitetlenkedett.
 - Igen deszkás vagyokl, de nem ítélem el a BMX-eseket sem. Döntsétek el ti melyik csapat mennyen el a versenyre és értesítsetek, ha döntöttetek.
   Most már tényleg lindultam haza.

   Egész úton törtem a fejem, hogy mégis mit kéne tenni ez ellen a csatabárd ellen, mert ha ez így megy tovább tönkre teszik az osztályt.
   Otthon kikértem Bence tanácsát, aki kiröhögött, úgyhogy sok segítséget nem kaptam. Hát kösz! Amikor anyut kérdeztem elkezdett lelkizni, ami szintén nem hozott sok nyereményt. Miután a család fele nem szolgált megfelelő tanáccsal megkérdeztem aput, mire azt válaszolta:
 - Miért nem indultok mind két versenyben több kockázatott válalva?
   Átgondolva az egészet, hogy a fiúk milyen jók és magabiztosak elfogadtam a tanácsot.
 - Kösz apu! - megöleltem és felrohantam a szobámba.
 - Várj Brí! - kiáltott utánam apu.
 - Mi az?
 - Itt van amit kértél. - előszedett egy Libris zacskót és a kezembe nyomta.
   Bele lestem és.... áááááááááá! Akkorát sikítottam, hogy még Bence is lejött megnézni, hogy mi történt. Majd mikor látta, hogy csak én vigyorgok mint a vadalma visszamentem az emeletre.
 - Köszönöööööm!!
   Felrohantam a szobámba gyorsan posztoltam facebookon apu tanácsát és belevetettem magam az ajándékomba.
   A Szent Johanna Gimi 8. Örökkébe.