Szeptember 5. Péntek

Sziasztok! Megszeretnénk köszönni a 9 feliratkozót, a 486 oldalmegjelenítést és a renget kommentett, amit kaptunk. Öröm volt olvasni őket! A résszel kapcsolatban, meg reméljük tetszeni fog! Jó olvasást! :)

xoxo Mandarin és Cukorka 

   A tegnapi nap gyorsan elszállt, annak ellenére, hogy hat óránk volt. Mondjuk ez semmi ahhoz képest, ami tavaly volt. Minden nap hét óra!!! De ez most nem fontos. A tegnapi nap folyamán Ádi egyszer sem próbálkozott a szekrényem feltörésével, viszont annál jobban idegesített. Ugyanis, egyetlen egy szünetben sem hagyta el a helyét, így nekem megint hallgatnom kellett a nyivákoló plázacicákat és a nagymenőket, akik túlságosan is feltűnően stíröltek. De végül az a nap is eltelt és jött a következő.
   Miután sikeresen kiválasztottam az az napra megfelelő ruhámat,

már Bence is elkészült és a garázsban tevékenykedett (fogalmam sincs róla, hogy mit csinált, biztosan a bringáján igazított valamit). Kimentem az ajtón és megtorpantam. Hát ez meg mit keres itt? Egyáltalán honnan tudja, hogy itt lakom? A döbbenetemből a bátyám hangja ébresztett fel.
 - Brí! Segítenél egy kicsit?
 - Megyek! - kiáltottam ás Ádit kikerülve bementem a garázsba. - Mi van?
 - Odaadnád azt a csavarhúzót? Nem érem el! - nyújtogatta a karját.
 - Miért nem engeded el a BMX-edet? - értetlenkedtem.
 - Mert most van tökéletesen beállítva a kormány és ha elengedem, akkor elcsúszik az egész és kezdhetem elölről azt amit félóráig csináltam. - magyarázta - Szóval odaadnád a csavarhúzót?
   Odaadtam és figyeltem ahogy megcsinálja a kormányt. Egyébként nem különösebben érdekelt, hogy mit csinált, de valahogy ez érdekesebbnek tűnt, mint Ádám hülye fejét bámulni.
   Mikor az utolsó csavarással is végzett, megmozgatta a kormányt és kijelentette:
 - Tökéletes!
 - Akkor mehetünk? - türelmetlenkedtem.
 - Aham!
   Kitolta a biciklijét aztán visszafordult hozzám.
 - Ki ez a gyerek?
 - Egy gyerek. - válaszoltam és én is kimentem a garázsból. - Ádám Bence. Bence Ádám. - mutattam be őket egymásnak.
 - Hello! - köszönt Ádám.
 - Szia! - mondta a bátyám is és kezet ráztak. - Nem te vagy az a gyerek aki megpróbálta feltőrni Brigi szekrényét?
 - De! De sajnos meghiúsították a tervemet. - nézett rám.
 - Most mit nézel? Az az én szekrényem az én deszkámmal! Semmi közöd hozzá! És egyáltalán miért vagy itt? - kérdeztem vádlón.
 - Megyek a suliba. - válaszolta.
 - Milyen furcsa, eddig még egyszer sem jöttél el a házunk előtt. - mosolyogtam rá.
 - Kerülő úton jöttem.
 - Miért pont a kerülőúton? - bombáztam tovább.
 - Hé, hé, hé. Állj le húgi! A végén még bekapod ezt a szerencsétlent. - fogott le Bence és Ádámhoz fordult, aki megdöbbent arcot vágott. - Bocs a húgom miatt. Kicsit idegbeteg. Nem rég engedték ki a diliházból. és még nem szokott hozzá... - mondta mikor fejbe csaptam.
 - Te eszement hülye! - szóltam rá. - Soha nem voltam a diliházban!
 - De egyszer úgyis odajutsz! - csipkelődött tovább mire megint fejbe csaptam.
 - Te meg ha nem hagyod abba most rögtön akkor a sürgősségin fogsz kikötni! - vágtam vissza.
   Így civakodtunk még vagy 20 percig, mikor apu jött ki szólni.
 - Hé gyerekek, hagyjátok abba! - szedett szét minket apu.
 - DE Ő KEZDTE! - kiáltottuk teljesen egyszerre.
 - Igen, biztosan. Most viszont üljetek be a kocsiba. Elviszlek titeket, mert máskülönben elkésnétek. - mondta nekünk. - Egyébként te ki vagy? - kérdezte Ádámtól aki még mindig megdöbbent arcot vágott.
 - Nagy Ádám... - mondta rekedtes hangon, majd megköszörülte a torkát és újra belekezdett. - Nagy Ádám vagyok. Brigi osztálytársa. - mutatkozott be.
   Apa egy ideig fürkészte majd mondta neki, hogy szálljon be mellénk ő is. Hátul ült Ádi és Bence, az anyósülésen pedig én. Némán utaztunk, senki se szólt egy szót se. A visszapillantó tükörből figyeltem a bátyámat és az osztálytársamat. Az egyik mérgesen fújtatott, míg a másik furcsán bámult engem.
   Megkönnyebbülten lélegeztem fel amikor kiszálltunk a kocsiból. Mivel 3 percünk volt becsöngőig rohantunk a termünkbe, ezért a deszkámat se tudtam berakni a szekrényembe (természetesen hoztam magammal, ahogy Bence is a Bmx-ét, amit valahogy sikerült beraknia a csomagtartóba).
   Csöngő előtt 1 perccel estünk be a terembe. Lihegve ültünk be a padunkba és vettük elő a tancuccokat. A többieknek azonnal gyanús lett, hogy együtt és, hogy későn érkeztünk. Egész órán furcsán nézegettek minket.
   Csöngő után egyből letámadtak minket.
 - Miért jöttetek ilyen későn cicukáim? - kérdezte Gellért. Hogy honnan vette a cicukát? Arról fogalmam sincs.
   Ádám nem is törődve a kérdéssel felém fordult.
 - Húgi?! - hitetlenkedett.
 - Húgi! - vontam meg a vállam.
 - De most komolyan HÚGI?!?!?!?!?!
 - Mi van? Most már az is baj ha az embernek van egy testvére vagy mi?! - vitatkoztam.
 - Nem csak azt gondoltam, hogy te meg ő... ő meg te... - pirult el.
   Egy percig ha nem tovább bámultam rá, mikor kitört belőlem a röhögőgörcs. Annyira nevettem, hogy leestem az székről. A hasam már kezdett fájni de még mindig nem hagytam abba. Mikor enyhült és újra ránéztem Ádi fejére, megint elkapott a görcs. És ez így ment egész szünetben. Néha még órán is egyszer-kétszer felkuncogtam. Valahogy az óra végére sikerült lenyugodnom és normálisan kommunikálnom Ádival. Az eblak előtt álltunk és bámultunk ki rajta. Én az udvaron deszkázókat figyeltem. Nem is tudtam, hogy a sulinak van egy kicsi gördeszkapályája!
 - Minden rendben? - kérdezte.
 - Persze! Már jól vagyok! Csak tudod fura volt, hogy te azt hitted, hogy a bátyám meg én... - halkan kuncogtam de visszafogtam magamat. - Szóval érted.
 - Aha. - bólogatott - Én meg a bátyára voltam féltékeny! - motyogta az orra alatt.
 - Jaj, de kis cuki vagy! Féltékeny voltál a bátyámra? Szeretnéd ha veled is szócsatát vívnék? - paskoltam meg az arcát, majd megint felnevettem. - Hallod ezt el kell mondanom neki!
   Indultam el a padom felé, hogy egyúttal a deszkámat is felvigyem.
 - Ne, ne, ne, ne, ne! Csak azt ne! Be fog égetni az egész suli előtt! - futott utánam.
 - Még, hogy ő?! Azt kötve hiszem! Egyikünk se az a nagymenő diák! - magyaráztam a vállam fölött.
 - Még, hogy nem vagytok nagymenők?! Nézted már a facebookodat? Több ismerősöd van mint nekem!
 - Te kutakodsz utánam? - kuncogtam.
 - Hát... én.. izé... csak megnéztem valamit! - mentegetőzött.
 - Persze nyuszifül! Persze! - fordultam vele szembe és megveregettem a vállát.
   Mire vége lett a párbeszédünknek felértünk az emeletre. Bementem a 11/b-be és szóltam Bencének.
 - Képzeld... - kezdtem el mesélni a sztorit, mikor ránéztem Ádira. Könyörgő arcot vágott. Megenyhült rajta a szívem, ezért egy nagyon aprót biccentettem, amit csak ő láthatott. - Szóval, képzeld az egyik osztálytársam mutatott egy videót, amin a gyerek a gördeszkájával egy korlátról ugrik le , viszont annyira béna, hogy ülve érkezett a deszkájára, ami egyenesen nekiment egy lámpaoszlopnak. Szegény nyomorék ripityára törte a tojásait. - találtam ki a gyors hazugságot. Mind a ketten hangosan felnevettünk aztán egy "Na mek, csá!" köszönéssel tovább álltam.
 - Kösz! - túrt bele megkönnyebbülten a hajába Ádi.
 - Nincs mit! És csak, hogy tudd! Nem vagyok népszerű, veled ellentétben. - böktem mellkason és odamentem a szekrényemhez.
   Beraktam a deszkám, aztán megfordulva indultam vissza a terembe.
 - Hé galambocskáim! Válaszoljatok már a kérdésemre! - kiáltotta Gelli a terem másik végéből egy lánycsorda közepéből.
 - Ha érdekel, akkor told ide segged és küld el az udvarlóidat! - kiáltottam vissza.
 - Bocsánat hölgyeim! Vár a kötelesség! - leugrott a padról és felénk indult, mire az összes lány szomorún nyávogott.
   Odahúzott hozzánk egy széket és háttal előre ráült.
 - Na, akkor csiripeljetek nekem szépen!
 - Haver mi ez a cicukáim, galambocskáim, és csiripeljetek szöveg? - tért a lényegre Ádám.
 - Mi van? Nem tetszik cuki pofa? - fogta meg az előbbi fiú arcát, jól belecsípett és megrázogatta.
 - Hagyjál már! - ütötte el a kezét.
   Mindannyian felnevettünk. Ádám nem akarta elmesélni neki, de én annál inkább. Elmeséltem az egész reggelt. Gelli is röhögött egy sort amikor azt meséltem, hogy Ádi azt hitte, hogy a bátyám a pasim. Teljesen beégettem. Végig rák vörös volt a feje és a padot bámulta.
 - Ha ha, nagyon vicces! Most már témát válthatnánk? - szólalt meg.
 - Nem! - vágtuk rá és tovább nevettünk.
   Megszólalt a csengő így muszáj volt abbahagynunk a röhögést.
   Az óráim után kimentem az iskola udvarára, mivel Bencének ma 6 órája van és nálam meg nincs lakáskulcs. Az udvaron felállított kisebb gördeszkapályán gyakoroltam.
   Csöngő után még maradtam egy kicsit. Ismerve a bátyámat sok idő kell neki mire elkészül, vagy mire elszabadul a haverjaitól. Szóval elkezdtem egy Haslam Flipet, Heelflip, Nollie front foot flip, Semi flip, egy Wallie, egy Hard flip, egy Olliet a lépcsőn, egy Christ air-t, Fs Boardslid és befejezés képen egy Street Plants.
   Elég furcsa összeállítás, azt nem tagadom, de elvégre ez csak gyakorlás.
   Hangos fütty koncertre és tapsviharra lettem figyelmes. Még ilyet! Egy hete járok suliba és már kétszer tapsoltak meg! Talán Ádinak mégis igaza van és népszerű vagyok. Ááá... ugyan!
   Egy csomóan jöttek oda gratulálni. Fogalmam sincs kik voltak azok, de azért megköszöntem nekik. A diákok közt voltak tanárok is, akik mind elképedve bámultak. Elvéve róluk a tekintetemet, megkerestem Bencét. Nem messze állt egy lámpaoszlopnak támaszkodva.
 - Végeztél? - kérdeztem.
 - Ahan! Ügyi voltál!
 - Kösz! - mosolyogtam rá.
 - Mutassak képet? - vette elő a mobilját.
 - Még szép! - ugrottam mellé.
   3 képet készített, mind a 3 csúcs szuper lett. Ha hazaértünk, tuti, hogy felrakom a netre.
 - Ezek, szuperek! - lelkendeztem.
 - Ugye? Elvégre én fotóztam. - elrakta a mobilját és felszállt a BMX-ére amit már korábban kihozott. Én is leraktam a deszkámat, majd hátra intve egyet, ezzel búcsúzva a többiektől, meghajtottam magam.
   Mivel a mai gyakorlás megvolt, nem mentem ki a pályára. Inkább otthon segítettem anyunak, filmeztem, festettem és neteztem. Felraktam facebookra egy csomó képet. 3 festményemet és 4 gördeszkás képet (a mai hármat és egy régebbit). Az egyiket beállítottam profilképnek is.
   Ezeket kábé egy órája csinálhattam. És most mikor megint megnéztem a facebookomat, majdnem mindnen képemnél 200 like volt! Nem hittem a szememnek! 200 like!!! Úr Isten! De a 200 like mellé még jött vagy 30 komment is! Ez azért durva!

Bence által fotózott képek:

Festményeim:

Az új profilképem:

   Még mindig a sokk hatása alatt léptem volna ki, mikor felugrott egy ablak. Ádám üzent. Minő meglepetés!
Ádám: Szia! :)
Brigi: Hy! Mondtam, hogy ne írj hangulat jeleket!
Ádám: XD Valahogy mindig kimegy a fejemből.
Brigi: Hahaha! Marha vicces vagy!
Ádám: Tudom! Nah, szóval csak azért írtam rád, hogy megírjam klassz képek lettek.
Brigi: Kösz, de ezt komiba is írhattad volna.
Ádám: Most már mind1. :D
Brigi: Aha. Nekem viszont mennem kell.
Ádám: Péntek este van! Hova mész te 10 órakor???
Brigi: Filmezni?
Ádám: Jaaaa! Azt hittem már aludni! XD
Brigi: Csakis.
Ádám: És mi jót, fogsz nézni?
Brigi: Rávettem a bátyámat, hogy nézze meg velem a ...
Ádám: A???
Brigi: THE HUNGER GAMES!!!
Ádám: Lövésem sincs, hogy mi az, de azért jó szórakozást!
Brigi: Neee mááár!!! Nem tudod mi az az Éhezők Viadala?
Ádám: Nem.
Brigi: Ezt nézd meg! http://www.youtube.com/watch?v=39IyeJDTyHc
Ádám: OK.
   3 perccel később visszaírt.
Ádám: Nem rossz! Megnézzük majd együtt?
Brigi: Öööö....Nem.
Ádám: Méééé'???
Brigi: Csak.
Ádám: Lééééééciiiii!!!!
Brigi: Talán. Legalább végigmagyarázhatom az egészet amivel az őrületbe tudlak kergetni.
Ádám: Kösz! *szarkazmus*
Brigi: Szívesen máskor is! Most viszont megyek! Csövi!
   Meg sem várva, hogy visszaírjon kiléptem. Lementem a konyhába, csináltam popcornt, majd bementem a nappaliba ahol már Bence várakozott. Elindítottuk a filmet és mind a ketten kíváncsian figyeltük az eseményeket.