Szeptember 3. Szerda

   Laza nap. Csak öt óra.

   Megcsináltam a reggeli teendőimet és Bencével elindultunk a suliba. Miután elváltunk egymástól egyből a szekrényem felé vettem az irányt. Kitártam, majd betettem a deszkámat. Miután becsuktam azt, hittem szívrohamot kapok. Az ajtó mögött Ádám állt.

-          Ki volt az a srác, akivel jöttél, akivel mentél, és akivel a pályánkon gyakoroltál? – kérdezte.

-          Közöd? – mentem el mellette. Faképnél hagytam és bementem a termünkbe. Követte a példámat.

-          Ha azt hiszed, ilyen könnyen le tudsz pattintani akkor, nagyot tévedsz. – ült le mellém.

-          Ha azt hiszed, ilyen könnyen rávehetsz, hogy elmondjam, az egész életem akkor nagyot tévedsz. – vágtam vissza.

-          De makacs vagy! – csattant fel.

-          De hülye vagy! – mondtam vissza.

-          Hé, hé, hé. Mi ez a civakodás? – jött oda Gellért.

-          Nem akarja megmondani ki az a gyerek, akivel mindig együtt, jön és megy, meg, hogy mi van rávésve a deszkájára. – mondta el a lényeget.

-          Úúú! Valaki féltékeny. És mé’ érdekel téged az, hogy mi van a deszkáján, he? Lehet, hogy valami nyálas idézet. Például: Oh, Rómeó! Miért vagy te Rómeó? – kezdett el szavalni mi meg dőltünk a röhögéstől.

-          Jól van, na! Hagyjál már! – lökte el nevetve Ádám.

-          Most mi van? – tárta szét a kezét Gellért.

-          Jól van, osztály csituljatok. – jött be a magyar tanárunk az ajtón. Elkezdte leadni az anyagot, mikor épp beszélt és nem kellett jegyzetelni oda csúsztattam Ádám elé egy papír fecnit.

Miért érdekel, hogy kivel járok haza?

   Miután elolvasta teljesen elvörösödött és csak egy idő után válaszolt.

Közöd?

   Majdnem hangosan felnevettem. De szerencsére időben befogtam a számat és visszaírtam neki.

Hát elég sok. Szóval?

Csak. De most ez nem lényeges. Ki az a gyerek?

Nem mondom el.

Hát akkor mindennek utána kell járnom.

   Rám mosolygott, mire én gúnyosan visszavigyorogtam rá. A szünetben nem történt semmi. Ádám sem ment el, így nekem kellett hallgatnom a rajongói táborának a visítozását. (Igen, ő, Vivien és a fiúk többsége mind helyet kaptak a menők között.) Egy idő után meguntam az örökös nyávogást, ezért bedugtam a fülesem és max hangerőn hallgatni kezdtem Selena Gomeztől a Hit the Lights-ot. Mire végre elhallgattak és elmentek lejjebb halkítottam a zenét, de nem húztam ki.

   Így teltek a további szüneteim is. Mondhatom igazán élveztem.

   Mikor az utolsó óráról is kicsöngettek felmentem a deszkámért és ott megvártam a bátyámat is. Együtt mentünk ki a biciklitárolóhoz, aztán meg haza. Ma is elmentem deszkázni, és mivel ez még csak az első hét nem kaptunk semmiből sem lecót. Mikor már kellő képen kifáradtam, hazamentem és bekapcsoltam a gépem. Alig léptem be Ádám máris videóhívást indított.

-          Mi van már megint? – köszöntöttem.

-          Neked is, szia. – mondta – Csak meg akartam kérdezni, hogy van e kedved, ma este kijönni velem a pályára. Eszméletlen szép, ahogy ki van világítva. Szóval, van kedved?

-          Hadd gondolkodjak egy kicsit… Nem! – adtam egyenest választ.

-          Miért? Jól éreznénk magunkat.

-          Jobban érezném magam, ha Bencével kellene ott lennem, nem pedig veled.

-          Ki az a Bence? – kérdezte, láthatóan bosszús volt.

-          Mi van velem? – nyitott be a bátyám.

-          Semmi. – és hozzávágtam egy párnát.

   Ádám a kamerán keresztül furcsán nézett rám, mire én csak legyintettem.

-          Furcsa vagy.

-          Te meg még mindig hülye. – vágtam vissza.

-          Auu, ez fájt! – kapott a szívéhez.

-          Az igazság néha fáj. – szóltam mire mind a ketten elnevettük magunkat.

-          Kéne neked egy jó kis becenév. – szólalt meg.

-          Miért? A Brigi nem jó? – vontam fel a szemöldököm.

-          De, tök jó csak olyan… nem tudom milyen. Kéne valami új. Hmm.

-          Brí!!! Gyere vacsorázni! – szólt fel anyu, mire Ádám csettintett és tapsolt egyet.

-          Brí! Ez klasz! Mostantól Brínek foglak hívni! – vigyorgott a kamerába Ádám. Én csak a szememet forgattam.

-          Neked is kéne egy becenév. Mit szólnál az… Ádihoz?

-          Fúj nem!!!

-          De de! Na pápá Ádi!! – integettem a kamerába és kiléptem.

   Lementem vacsizni, aztán lefeküdtem aludni.